Nehéz túlbecsülni a család hatalmát, amely meghatározza a chuukesei emberek életét és interakcióit. Az, hogy ez hogyan működik – kinek jár a családon belül különleges tisztelet, hogyan kell ezt kimutatni, és még azt is, hogy mit jelent a “család” -, figyelemre méltóan eltér a világ többi részén uralkodó elvárásoktól. A kutatás során megkérdezettek közül többen valódi aggodalmuknak adtak hangot a család hanyatlása miatt, de paradox módon éppen az aggasztotta őket, hogy a fővárosban, Wenóban és a guami bevándorló közösségben a nyugati nukleáris család egyes normái és értékei egyre inkább elterjednek. Szerintük számos kortárs társadalmi probléma megjelenése nagyrészt a családi életre vonatkozó helyi hagyományos normák hanyatlásának eredménye. A nyugati nukleáris családszerkezet (apa, anya és a gyerekek saját külön háztartásban élnek), mondták, megnehezíti a kölcsönös kötelezettség, tisztelet és megosztás hálójának érvényesítését, amely a chuuki hagyományos családszerkezetbe ágyazódik.1
A gondolat, hogy a család meghatározza a chuuki emberek életét, nem egyszerűen valamilyen gyermek- és serdülőkori formáló örökségre utal, amely az egész életen át visszahat. A felnőttek közötti interakciókat is olyan erőteljes tiszteletkódok szerint strukturálják, amelyek a saját és a szülők generációjához tartozó rokonok között még a legkisebb korkülönbségek alapján is hierarchikus kapcsolatokat hoznak létre.2
Chuukban régóta a vonalcsoportok, nem pedig a nyugati nukleáris család a legmeghatározóbb családi struktúra. “A mikronéziai társadalmak egymásra épülő vérvonalak és klánok köré szerveződnek. A vérvonalak viszonylag kis csoportok, amelyek többnyire egyetlen közösségen belül helyezkednek el… A vérvonalak birtokolják a földet és ellenőrzik a politikai címeket, szabályozzák a házasságokat, biztosítják a mátrixot, amelyen belül a gyermeknevelés zajlik, és általában véve személyes identitástudattal ruházzák fel az egyes mikronéziaiakat. A mikronéziaiak önérzetük egy részét a családjuk földjére, valamint az otthoni szigeteik tájára és tengeri tájaira támaszkodnak, és ugyanígy támaszkodnak a közösségeikre is. De e közösségek tagjaiként személyiségük azokban a nemzetségekben alakul ki, amelyekben felnőnek, és a mindennapi élet társadalmi drámáinak szereplőiként mindig a nemzetségükben gyökereznek. “3
Hezel megjegyzi: “Chuukban a második világháborút követő években egy “család” általában egy nemzetség magjából állt – a nők és gyermekeik, valamint az összes házasodó férfi, összesen talán két-három tucat emberből”. A telepek kis kunyhókkal rendelkeztek, ahol a párok és gyermekeik aludtak, valamint közös főző- és találkozóhelyekkel.4
A mindennapi életet sokkal inkább az anya, mint az apa származása határozza meg. A vagyon hagyományosan – és a legtöbb esetben ma is – kollektíven az anyai ághoz tartozik, és azon belül kerül felosztásra. A hagyomány szerint az új férj a felesége vérvonalához tartozó birtokra költözik, és ott él egész életében.5 Továbbá “a nemzetség rangidős asszonyai döntöttek arról, hogy ki melyik nemzetségi földdarabot használhatja”.6 Vannak olyan esetek, amikor a földet esetleg el kellett adni, de még ott is “a nemzetség asszonyai vétójoggal rendelkeztek a főnöknek a családi földdel való rendelkezési jogával szemben”.7 Abban az esetben, ha a férj túl komolyan nem teljesíti a szerepét, elküldik a felesége nemzetségének birtokáról, és kérnie kell, hogy visszakerüljön a saját anyai nemzetségéhez tartozó földre. Bár vannak kivételek, amint azt alább tárgyaljuk, és az anyai ági rendszert ma már gyakrabban vitatják, ez a rendszer még mindig az alapértelmezett, különösen a falvakban.
Az amerikai kultúra gyakran idealizálja azt a személyt, aki eltávolodik a család kötelékeitől, hogy valamilyen új módon “megtalálja” vagy “megcsinálja” magát. Francis Hezel, S.J., aki régóta Chuukban él és számos Mikronéziáról szóló könyv szerzője, az ilyen törekvéseket a chuuki gondolkodással alapvetően ellentétesnek írja le. A családból való kirekesztés ijesztő gondolat, még akkor is, ha a családtagság számos követelményt támaszt. Az ember csak abban a családi és közösségi struktúrában “találja meg” önmagát, amelyből származik, nem pedig úgy, hogy elhagyja azt.8
A tisztelet, a tiszteletadás és a szerénység alapvető kulturális értékek. Ezek az értékek különösen a családon belül játszódnak le. A tiszteletet távolságtartással, tiszteletadással és hallgatással, gyakran pedig a feljebbvaló jelenlétében történő fizikai megalázkodással demonstrálják, ami sajátos családi dinamikát eredményez. A családban és máshol is “a tiszteletet ma is, mint mindig is, a tekintélyt képviselő személyt és az alattvalót elválasztó társadalmi távolság elismerésével fejezik ki. Ez gyakran a tekintélyt gyakorló személlyel való ismerkedés kerülésével történik. “9 Ez határozza meg az apa és fia, valamint a testvérek közötti kapcsolatokat. A testvérek nagy tisztelettel tartoznak egymásnak, ami olyan viszonyba helyezi őket, amely soha nem lehet alkalmi és kötetlen.10 A férjek és feleségek nem mutatnak gyengédséget nyilvánosan.11 A szülők csecsemőkor után nem mutatnak érzelmi gyengédséget gyermekeiknek. A gyerekeket ezután arra nevelik, hogy ismerjék a szerepüket, legyenek tisztelettudóak másokkal szemben, és ne tekintsék magukat különlegesnek vagy érdemesnek. A nagylelkű dicséret és a pozitív megerősítés nem része a gyermekkornak: “Az önlebecsülés nagy részét képezi a szigeti stílusnak, és sehol sem jelenik meg jobban, mint amikor a szülő a saját gyermekeire utal. “12 A szeretetet ehelyett az étel és az erőforrások megosztásával mutatják ki. Hezel azt írja, hogy “maga a közös étel, nem pedig a közös étkezés aktusa” volt az, ami még a családokban is a szeretetet és a gondoskodást jelzi. Az ételajándékok a szeretet, a szolidaritás és a támogatás kimutatásának eszközei, de maguk az étkezések nem adnak alkalmat érzelmi beszélgetésekre és vitákra.13
A családi kötelezettség, a társadalmi távolság és a gyermeknevelés stílusának hangsúlyozása itt a kívülállók számára komornak tűnhet, de elmondható, hogy e kutatáshoz minden találkozás során az emberek kedvesek és nagylelkűek voltak. A társadalmi normák erősen visszatartják a harag kifejezését, és általában véve a chuukiak figyelemre méltóan nyugodt emberek, és nagylelkűek, különösen az étellel kapcsolatban.”
A chuuki istentiszteletről szóló cikk számos módját azonosítja annak, hogy a családi tiszteletadással kapcsolatos kapcsolatok hogyan hatnak a katolikus istentiszteletre. A megbékélés mint kulturális érték fontosságáról szóló cikk elmagyarázza, hogy az egyén által elkövetett súlyos bűncselekmények esetében a megoldásba egész családokat vonnak be, nem csupán az érintett személyt.
A családon belüli tiszteletkultúra másik megnyilvánulása, hogy a családon belül egyáltalán “nincs szó szexről. “14
Házasság
A házasság hagyományos formája Chuukban, ahogy az interjúalanyok leírták, azzal járt, hogy a pár egymást választotta, és gyakran előtte diszkréten lefeküdtek egymással. Ez a folyamat mindig diszkrét volt. Nem létezett randi vagy nyilvános udvarlás rendszere. Amikor egy pár “hivatalossá”, azaz nyilvánossá akarta tenni kapcsolatát, a férfi családjának képviselői megkeresték a nő családját, hogy engedélyt kérjenek tőlük. Még ha a fiatalok egymást választották is, a házasság alapvetően a családok közötti megállapodás volt. A családok találkozóját előre megszervezték, hogy összegyűjtsék az összes megfelelő családtagot. A szülők, nagybácsik és nagynénik előadták az egyesülés mellett szóló érveket. A végén a leendő férj szólalt fel, majd a menyasszony is megszólalhatott, de az is lehet, hogy nem. Bármelyik család megvétózhatta a megállapodást, és az ő döntésüknek abszolút súlya volt. Minden megkérdezett számos olyan esetet tudott felidézni, amikor a családok nemet mondtak, de nem tudták pontosan megmondani, hogy miért. A családok Chuukban ma már szívesebben engedik át a házasságról szóló döntést a pár saját kívánságára, de a szülők beavatkozási jogát csak enyhítik, de nem szüntetik meg.15
A randevúkra ma már több lehetőség van, de a házasság, ahogyan azt ott értelmezik, még mindig inkább a hagyományos kulturális formában történik meg először: amint a családok engedélyt adnak, és a pár együtt alszik, a pár házasnak tekinthető. Néhány katolikus megtámadta ezt a normát, azzal érvelve, hogy az egyházi házasság kezdettől fogva helyes, de a kulturális norma még mindig erős, és az egyháznak korlátozott hatása volt rá. A polgári házasságkötésre évekkel később kerülhet sor, az egyházi házasságkötésre pedig jóval később. Egy női interjúalany megjegyezte, hogy a kormányzati bürokratizáció azt valósítja meg, amit az egyházaknak sokáig nehezebben sikerült. Azoknak a pároknak, akik migrálni akarnak, vagy bizonyos fajta családi alapú juttatásokat akarnak kapni, vagy örökséget akarnak biztosítani, papírokat kell bemutatniuk arról, hogy egy polgári vagy egyházi hivatalnok tanúja volt a házasságkötésnek. Egy pap arról számolt be, hogy túl sok egyháztagja csak a halálos ágyán akart házasságot kötni, hogy biztosítsa a házastárs és a gyermekek örökségét.
Az emberek nem házasodhatnak a saját klánjukon (amely sokkal nagyobb csoport, mint a matrilineáris alapú családi leszármazási csoport) vagy nemzetségükön belül. Ezért fontos az információ arról, hogy ki melyik klánhoz tartozik. A klánok olyan nagyok és olyan szétszórtak, több szigeten elterjedtek, hogy az emberek soha nem fogják ismerni az összes embert, aki egy klánhoz tartozik. De amikor házasságról van szó, tudniuk kell, hogy az egyén melyik klánhoz tartozik.”
Gyermekkor és serdülőkor
A gyermekeket úgy nevelik, hogy tudják, hol a helyük a hierarchiában és a családban, és ne kerüljék ki a családdal szembeni felelősségüket. Az iskolai oktatást fontosnak tartják, nemcsak az egyén, hanem a család jóléte szempontjából is.
Egy olyan kultúrában, ahol a csecsemőhalandóság egykor nagyon magas volt, a csecsemő első születésnapjának megünneplése – sokkal inkább, mint maga a születés ünneplése – nagy ünneplésre ad alkalmat.
Gendered roles
A hagyományos szerepeket határozottan a nemek határozták és határozzák meg, bár szigetről szigetre vannak eltérések. Nagyjából a nők a szárazföldhöz kötődtek, míg a férfiak szerepe a tengerre vitte őket. Jellemzően a nők szöveteket szőttek, szőnyegeket készítettek, hálókkal halásztak a part közelében, és ők feleltek a főétkezés tálalásáért és a hal főzéséért; a férfiak kötelet szőttek, hálókat és szerszámokat készítettek, famegmunkálást végeztek, fákat gondoztak, tarót ültettek, és csónakokkal távolabb halásznak, valamint némi ételkészítésért voltak felelősek.16 Pulapon, Chuuk egyik külső szigetén a nők irányítják a földet, tarókerteket gondoznak, és némi közeli halászatot végeznek, míg a férfiak halásznak. Érdekes módon az ottani nők a “vallásban való erősséget” jelölték meg a nőktől elvárt egyik legfontosabb szerepként, a viták rendezése/béketeremtés, az emberek utasítása/elrettentése/megmondása, hogyan viselkedjenek, a gyermekek és az idősek gondozása, valamint a taro kertészkedés mellett.17 Juliana Flinn számos olyan módot azonosított, ahogyan Mária a nőiesség modelljeként szolgál a pollap-i nők számára, olyan módon, ami más kultúrákból származó olvasók számára meglepő lehet.
A chuuk-iak meglehetősen illetlennek tartják, ha a nők megmutatják a combjukat. A nők a templomban és más fontos alkalmakkor a jellegzetes, virágos muumuu ruhákat részesítik előnyben, amelyek nagyon keveset mutatnak, és amelyek eltakarják a lábukat. A férfiak is szerényen öltözködnek. Ha rövidnadrágot viselnek, az legalább a térdükig ér. A kisgyermekek némi mozgásteret kapnak az öltözködési normák tekintetében.
Kétségtelenül a chuuki kultúra legjellegzetesebb nemek szerinti eleme az a tiszteletadás, amelyet a nővéreknek a testvérek és a nagybácsik felé kell tanúsítaniuk. Egy Fono szigetén tartott megbékélési szertartásról készült videófelvételen látható, hogy a hagyományos rendszer elvárja, hogy a nők tiszteletet mutassanak a “testvérek” iránt – ebbe a kategóriába tartoznak a saját testvéreik és az anyai nagybácsik, de nem az apjuk vagy a férjük – azáltal, hogy nem állnak a közelükben magasabbra náluk. Ez azt is jelentheti, hogy csak mélyen lehajolnak, amikor a közelükben sétálnak, vagy akár a földön kúsznak egyik helyről a másikra, amikor a férfiak a szobában ülnek. Hasonlóképpen, soha nem szabad megérinteniük ezeket a testvéreket, vagy közvetlenül etetni őket.
A nemek szerinti tiszteletnek ez a formája különösen szembetűnő a kívülállók számára, de Flinn azt állítja, hogy a kollektív valóság ennél bonyolultabb: “Még a testvéreknek mutatott nyilvános tiszteletadás is, a hagyomány kifejezett eleme, amely látszólag a nők alárendeltségét támogatja, ennek ellenére meglehetősen összetett, és mozgásteret biztosít a nőknek. Ráadásul ez a tiszteletadás a tisztelet és rangsorolás egy nagyobb rendszerének része, oly módon, hogy mindenki – férfi és nő – alárendeltje valaki másnak… és minél magasabb rangú egy nő, annál jobban tisztelik, annál többet foglalkoznak vele, sőt elvárják tőle, hogy tanácsot adjon és befolyással bírjon a közösségben.”18
A chuuki Xavier középiskolában megkérdezett egy tucatnyi férfi és női diákból álló csoport tagjai közül mindenki biztos volt abban, és reménykedett abban, hogy a családon belüli tisztelet és tiszteletadás ezen szabályai nem fognak megváltozni, mivel ezeket a kultúrájuk szerves részének tekintik. Úgy látták, hogy ezek az értékek szilárdan beivódtak a nemzedékükbe, még akkor is, amikor úgy gondolták, hogy a közösségükben más értékek – nevezetesen a vallásosság – hanyatlóban vannak, a társaik körében.
A katolicizmus nem csökkentette a testvérek iránti tiszteletnek ezt a gyakorlatát, de hozzáadta a tisztelet elvárásainak egy felülírását: a férjeknek való engedelmességet.19 Ez csak korlátozott mértékben volt sikeres. Az Egyház azt tanítja, hogy a házaspár egy testté válik, de a helyi hagyomány azt tanítja, hogy csak a vérségi kapcsolatok valóban állandóak és változatlanok.20 A rendkívül problémás férj nélkülözhető. A katolikus házasság ezt csak megnehezíti.
Az abortusz körüli katolikus normák összhangban vannak az abortusz körüli általános hiedelmekkel, de feszültségben vannak a fogamzásgátlással kapcsolatban. Flinn így számol be: “A pollapok hallottak az abortuszról, de nincs fogalmuk arról, hogy miért van rá szükség: természetesnek veszik, hogy egy gyermeknek a társadalmukban elkerülhetetlenül lesz valaki, aki gondoskodik róla”. Mégis, mondja, “számos pollapesei nő ennek ellenére szeretne némi kontrollt gyakorolni a gyermekvállalás felett, de ezt nehéznek, ha nem lehetetlennek találja a katolikus egyház születésszabályozásra vonatkozó tilalma miatt. “21
A nukleáris családra való áttérés problémája
A chuuki népek a második világháború óta lassan a nukleáris családi normákhoz való alkalmazkodás felé mozdultak el, a misszionáriusok bátorításával, de a falvakból a városba irányuló, kormányzati és üzleti állások miatti elvándorlás okozta változások miatt is.22 Weno két nagy katolikus templomának egyike még az Ewe Family Mei Pin – Szent Család templom – nevet is viseli – bár sokatmondó, hogy a család szót az angolból kell átvenni, hogy megkülönböztessék az őshonos chuuki származás fogalmától.
A nukleáris családokra való áttérés messze nem teljes. Hezel nyomon követte az átalakulás és hatásainak egy részét, és az e projekthez megkérdezett egyszerű mikronéziaiak is érzik a hatását.23 A családfők szerepe csökkent. Azokon a szigeteken és falvakban, ahol még mindig megélhetési gazdaság működik, az emberek továbbra is leginkább a földtől és az azt irányító nemzetségtől függenek. Ahol azonban a pénzgazdaságra való áttérés történt, ott a családfők szerepe csökkent.24 A gyermeknevelés is visszaszorult a szinte teljes mértékben a családfán alapuló felelősségből a nukleáris család, különösen az anya felelősségére. Azokban az esetekben, ahol a föld nem a női családfőhöz, hanem egy férfi fővel rendelkező háztartáshoz került, a nők is kiszolgáltatottabbak.25
Amint Hezel rámutat, a családfő és a klán szélesebb körű védőhálója, amely egykor a nőket és a gyermekeket védte, bármilyen hibái is voltak, ma már sokkal kisebb. Az anyai nagybácsik, akiknek egykor az lett volna a feladata, hogy beavatkozzanak a férj által okozott problémák esetén, vagy bármilyen családi probléma fényében, ma már nem rendelkeznek ilyen hatalommal. Míg az idősebb vonalbeli tagokat a gyerekek gyakran “anyának” vagy “apának” is nevezték, új kifejezéseket, a “nagynéni” és a “nagybácsi” kifejezéseket veszik át, azzal a csökkent tekintéllyel, amit a nyugati nukleáris családban jelentenek.26
Míg egykor a nagy vonalbeli háztartások közösen gyűjtötték és osztották meg az erőforrásokat, az egyéni háztartások vezetői inkább saját családjuk szükségleteiért felelősek, különösen a bérgazdasági háztartásokban. A legtöbb más kultúra mércéjével mérve a családok és az egyének kivételesen bőkezűek az élelemmel és az erőforrásokkal. Ma azonban, legalábbis a városban, minden háznak saját élelmiszertárolója és konyhája van, nem pedig a közös raktárak, amelyeket a hagyományosabb szigeti közösségekben a főnökök osztanak szét. “Eleanor”, egy évtizedek óta Guamban élő csuuki, arról beszélt, hogy hazatérve valóban elveszíti a tartását. Amikor legutóbb Chuukon járt, így számolt be róla: “Azt mondom az unokahúgaimnak és az unokaöcséimnek: ‘Menjetek a szomszédba, és kérjetek kenyérgyümölcsöt a nénikémtől’ így és így. Erre a másik nénikém megállít, és azt mondja: ‘Jaj, ne! Ne csináld ezt. Mi nem csinálunk ilyet. Erre én: ‘Miért? De régen ezt csináltuk.’ ‘Nem, most már nem’ – válaszolják.” Eleanor sokkal több erőszakot lát, mint korábban, és ezt a régi családi életformák hanyatlásával hozza összefüggésbe. “A család szövete most egy kicsit laza, nem olyan, mint régen volt. Még ha a közelség még mindig megvan is… nem olyan, mint korábban.”
A családi élet és a felelősségvállalás nem minden változása a nukleáris családra való áttérésből ered. Hezel rámutat arra, hogy a családi életben a terhek eltolódnak a férfiakról, de a nőkre nem hárulnak. Az üvegszálas csónakok és a boltban vásárolt kötelek és hálók korában eltűntek a férfiak legidőigényesebb munkái, például a kötélkészítés és a csónaképítés. Bár a férfiak és a nők egykor igényes, egymást kiegészítő feladatokat láttak el a kenyérfa elkészítésében, ami intenzív munka, sok családban a rizsfogyasztásra való áttérés miatt ez a munka a nőkre hárul, a férfiakra pedig szinte egyáltalán nem.27
- 1. Az itt szereplő bejegyzések 12 interjún és még több, a chuuki és guami helyszíneken folytatott informális beszélgetésen, valamint az idézett írott forrásokon alapulnak. Külön köszönet illeti Francis X. Hezel S.J.-t, a Mikronéziai Szeminárium szerzőjét és régi gondnokát, akinek írásai az ezen az oldalon Mikronéziára vonatkozóan megjelenő bejegyzések alapját is képezik. Ő is elősegítette számos olyan kapcsolatfelvételt, amelyek interjúkhoz és helyszíni látogatásokhoz vezettek. Amint azt alább megjegyezzük, kiterjedt észrevételeket tett a modernizáció által Mikronéziában jelentett kortárs kihívásokról.
- 2. A modernizáció által Mikronéziában jelentett kihívásokról. A rokonság és az identitás következményeinek átfogó áttekintését lásd Francis X. Hezel, S.J., Making Sense of Micronesia: The Logic of Pacific Island Culture (Honolulu: University of Hawai’i, 2013), 11-36.
- 3. Glenn Petersen, Traditional Micronesian Societies: Adaptation, Integration, and Political Organization in the Central Pacific (Honolulu: University of Hawai’i, 2009), 2. A klánok, amelyekre az idézett passzus utal, a “családi” kapcsolatok egy másik összetett rétegét jelentik, de nagyrészt kívül esnek e tárgyalás keretein, mivel úgy tűnik, nincs ugyanolyan hatásuk a családi életre, kivéve az alábbiakban említetteket. A mikronéziai társadalmakban általában a klán és a leszármazási vonal bővebb magyarázatát lásd Peterson, negyedik fejezet, “Descent and Descent Groups” in Traditional Micronesian Societies, 66-84.
- 4. Hagyományos mikronéziai társadalmak. Francis X. Hezel, S.J., The New Shape of Old Island Cultures: A Half century of Social Change in Micronesia (Honolulu: University of Hawai’i Press, 2001), 8-9.
- 5. A társadalmi változások fél évszázada Mikronéziában. E tulajdonviszonyok összetettségéről a gyarmatosítás előtti időkben lásd Ward Goodenough, Under Heaven’s Brow’s Brow: Pre-Christian Religious Tradition in Chuuk (Philadelphia: American Philosophical Society, 2002), 30-45.
- 6. Lásd Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 58.
- 7. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 58.
- 8. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 58.
- 8. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 58. Hezel, Making Sense of Micronesia, 24-48.
- 9. Hezel, Making Sense of Micronesia, 24-48.
- . Hezel, The New Shape of Old Island Cultures (A régi szigetkultúrák új formája), 16.
- 10. Hezel, Making Sense of Micronesia, 89.
- 11. Hezel, Making Sense of Micronesia, 135-139.
- 12. Hezel, Making Sense of Micronesia, 128-130.
- 13. Hezel, Making Sense of Micronesia, 128-130.
- 13. Hezel, Making Sense of Micronesia, 50.
- 14. Hezel, Making Sense of Micronesia, 50.
- 14. Hezel, Making Sense of Micronesia, 114.
- 15. Hezel, Making Sense of Micronesia, 114. Hezel, Making Sense of Micronesia, 79-90, 108-113.
- 16. Hezel, Making Sense of Micronesia, 79-90, 108-113.
- . Ward Goodenough, Under Heaven’s Brow: Pre-Christian Religious Tradition in Chuuk (Philadelphia: American Philosophical Society, 2002), 25-26; Hezel, Making Sense of Micronesia, 8. A kivételekről lásd: Petersen, Traditional Micronesian Societies, 93-94.
- 17. Juliana Flinn, Mary, the Devil, and Taro: Catholicism and Women’s Work in a Micronesian Society (Honolulu: University of Hawai’i Press, 2010), 37-65. A többszörös szavak a perjelek között ugyanazon szó többféle értelmére utalnak az angol fordításban.
- 18. Flinn, Mary, the Devil, and Taro, 95.
- 19. Flinn a férjek iránti tiszteletről szóló nyelvezetet csak a Pulapon a katolicizmusról szóló beszélgetés keretében hallotta, hagyományos kontextusban nem. Flinn, Mary, the Devil, and Taro, 128.
- 20. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 14.
- 21. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 14.
- . Flinn, Mary, the Devil, and Taro, 129.
- 22. Flinn, Mary, the Devil, and Taro, 129.
- . A misszionárius szerepéről lásd Flinn, Mary, the Devil, and Taro, 4.
- 23. 23.
- . Ez az egyik fő témája Hezel The New Shape of Old Island Cultures című könyvének, amely a változásokat követi nyomon azóta, hogy Hezel 1963-ban megérkezett Chuukra.
- 24. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 12-13.
- 25. Hezel, A régi szigetek kultúráinak új formája, 12-13.
- . Hezel, The New Shape of Old Island Cultures (A régi szigeti kultúrák új formája), 33-45.
- 26. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures,15-28.
- 27. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures,15-28.
- 27. Hezel, The New Shape of Old Island Cultures, 46-56.