A nagy népvándorlás
Nagy-Harlem a XIX. század későbbi részében kifinomultnak számított. Az évek során azonban az olasz, zsidó és ír származású gengszterek – például olyan színes egyéniségek, mint Lucky Luciano – által elkövetett szervezett bűnözés kezdett elharapózni Harlemben. Ez fokozatosan megalapozta hírhedt hírnevét.
Az 1920-as években Nagy-Harlem jelentős afroamerikai lakó-, kulturális és üzleti központként vált ismertté. A fekete lakosok 1905-ben kezdtek tömegesen érkezni, számukat a nagy népvándorlás táplálta. Az 1920-as és 1930-as években Közép- és Nyugat-Harlem állt a “harlemi reneszánsz” középpontjában, amely az amerikai fekete közösségben példátlan művészeti kiáradás volt, és még “a fekete Amerika fővárosának” is nevezték. A nagy gazdasági világválság idején bekövetkezett munkahelyek megszűnésével és New York második világháború utáni dezindusztrializációjával azonban jelentősen megnőtt a bűnözés és a szegénység aránya.
Az olasz Harlemben 1901 és 1921 között a Second Avenue-n kialakult egy “Fekete kéz” nevű szervezet, amely zsarolással foglalkozott. Az 1930-as években a harlemi olasz lakosok sikertelenül próbálkoztak lakáshelyzetük javításával. Nem jártak sikerrel, ami azt eredményezte, hogy elvándoroltak Harlemből; ehhez hozzájárultak a rendkívül egészségtelen nyomornegyedek. A Harlemben élő olasz közösség, akiket az utcán éppúgy láttak, mint a házaikban, még egy (1927-ben indult) “fiúk klubját” is létrehozták maguk között, hogy eltereljék a figyelmet, és a fiúkat leszoktassák a bandák befolyásáról. A Harlem olasz része 1934-ben 64 regionális egyesületből álló bevándorlót alkotott, és sokan közülük a Kármel-hegyi templomban tartották az ünnepeket. Őket is elkülönítették a Harlem spanyol részétől.
1931-ben Dutch Schultz, a maffiózó, politikai és rendőrségi kapcsolatait kihasználva, bankokat, éttermeket és klubokat érintő erőszak és zsarolás elkövetésével gyakorolta az ellenőrzést a harlemi lakosok vagyona felett. Miután 1935-ben megölték, az irányítás köpenye a Genovese bűncsaládra szállt, akik a következő 50 évben uralták az országot.
A második világháború alatt az olyan újságok, mint a The New York Times, szenzációként tálalták a bűnözés helyzetét, és azt állították, hogy az egyre csak nő. A terepviszonyok azonban nem ezt a nézetet tükrözték, mert 1942-ben a bűnözési ráta csökkent.
Frank Lucas, a harlemi gengszter
A 20. század közepén Chicagóhoz hasonlóan New Yorkban is drámaian megnőtt a szervezett bűnözés, és a harlemi gengszterek az amerikai történelem leghírhedtebbjei közé tartoztak. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején olyan gengszterek, mint Frank Lucas, akit “Harlem gonosz utcáinak legrosszabb csávójaként” emlegettek, olyan bandát működtettek, amely amerikai harci gépeken csempészett heroint Vietnamból az államokba. Harlemben 1964-ben nagy zavargások törtek ki, amelyeket a rendőrség erőszakkal fojtott el.
A Kelet-Harlemben az olcsó crack-kokain, amely az 1980-as években vált fő kérdéssé, ahogy Russell Leigh Sharman író fogalmaz, “nagyban felelős volt az emberi élet leértékelődéséért Kelet-Harlemben: radikálisan befolyásolta az erőszak gazdaságát az illegális drogkereskedelemmel kapcsolatban.”
Mióta New York City a 20. század végén újjáéledt, Nagy-Harlemben társadalmi és gazdasági dzsentrifikáció zajlik. Harlem azonban még mindig számos társadalmi problémával küzd. A lakosság nagy része kap valamilyen formában jövedelemtámogatást a kormánytól: Nyugat-, Közép- és Kelet-Harlem lakosságának 34,9%-a, 43,3%-a és 46,5%-a részesül segélyben.